Práger László: A világ (gazdaság) és Magyarország a XXI. század elején
Unió Kiadó. Budapest.2003. 355.oldal.
(Szemelvények, tartalomjegyzék)

ELŐSZÓ

A történelem, de még a nemzetközi gazdaság és külgazdaság alakulását is kockázatos megjósolni rövidtávon, egy századra, sőt még egy évtizedre vonatkoztatva pedig lehetetlen. Bármilyen mai tény, statisztika, adat csupán pillanatkép; leírva már a múlt, történelem. Végső soron a jelent a legnehezebb értelmezni: míg kigondoljuk, már múlt, amit tervezünk az már a jövő. De természetesen a megtett lépések sorából nemcsak a múlt épül, hanem ez formálja a (múlandó) jelent és alakítja a jövőt.

A világ (a föld) az ember megjelenésével, a társadalmak kialakulásával egyszerre, egymás mellett lett a kiszámíthatóság és a kiszámíthatatlanság terepe. A XX. század tanulsága szerint mai modern korunkban a gazdasági, politikai erőterekért való harc, az erővonalak összecsapása, az állandó változás mégis sokkalta jellemzőbb, mint a stabilitás.

Mindeközben az idő felgyorsult, a korábban évtizedekre tagolódó történések ideje évekre, vagy akár hetekre, napokra, percekre csökkent. Valamikor a külgazdaságot nagy mennyiségű áruk sok ezer kilométeres kiszámítható hosszú útja és cseréje jelentette. Ma sokkal inkább a vállalatok vándorolnak, telepednek meg otthonukká tett idegen országokban, helyben megtermelve a „külső” javakat, és ha a befogadó tranzit ország politikai-gazdasági helyzete kedvezőtlenné válik, az Internet világában akár órák alatt megszülethet a számítógépen hozott stratégiai döntés: a vállalat heteken belül egy kedvezőbb adottságú országba vándorol.

Az alkalmazkodás, a környezetbe való beilleszkedés, de a gazdasági és a gazdaságon túli környezet tudatos alakítása is nehezebbé vált. A tényleges fizikai történéseken túllépve virtuális lett a gazdaság: meg sem termelt termékek, valószínűsíthető értékváltozások, spekulációs üzletek naponta dollár milliárdokat mozgatnak meg a világon és változtatják egyik pillanatról a másikra mássá a tényleges hatalmi viszonyokat. De evvel együtt fontosabb lett a „fogódzók”, az igazodások, az értékek és értékrendek szerepe, mert más eligazítónk nincs.

A XXI. század elején országok hatalmával és gazdasági súlyával vetekszik a vállalatbirodalmak és az élükön álló országnyi vagyon milliárdokkal rendelkező tulajdonos csoportok hatalma.

Integrációk alakulnak, országhatárok nyílnak. Egyre szabadabb az áruk, a tőke, a szolgáltatások mozgása és a személyek, a családok, népcsoportok is szabadon vándorolnak egyik országból a másikba.

Az integrációkban feloldódnak az országok, hogy aztán egy új fordulattal ismét erősödjön az egyes nemzetek tudata, önálló kultúrája és léte.

A gazdaság fejlődése határtalannak tűnt a XX. század második felének közepén. A hetvenes években azonban rádöbben az ember az anyagi növekedés határaira: észreveszi, hogy az általa termelt anyagi javak felhalmozása közben pattanásig feszül az egyes országok, a szegények és a gazdagok közötti különbség. De az ember rádöbben arra is, hogy nem csupán a gazdasági élet szereplője: a világban, az egyensúlyt nemcsak a fizetési, kereskedelmi mérlegek, hanem a társadalmi, sőt a természeti erők, a külső környezet egyensúlya jelenti.

És az ember a világot, a gazdaságot belső – fizikai és lelki - emberi létéből is szemléli, belső erejét, egyensúlyát, békéjét és helyét keresi, majd az éleződő gazdasági, politikai, hatalmi versenyben sokszor újra megfeledkezik minderről.

Új meg új gazdasági, pénzügyi intézmények, nemzetközi szervezetek, új folyamatok, fogalmak születnek, vagy régiek teljesen új tartalommal töltődnek meg, hogy aztán továbbéljenek, vagy elhaljanak. Változnak az érdekek, az érdekcsoportok. Új értékek és értéktelenségek születnek és lépnek a régiek helyébe.

A tudomány, a tudás tartalma és értelme is megváltozik. A XXI. század elején a felgyorsult, a komputerek csipjeibe bezárt, mikrová tett, de egyúttal a 6 milliárd lélekszám fölé nőtt emberiséggel kiszélesített világban és világra újfajta felkészülés szükséges.

Egy külső és egy belső, bennünk lévő.

A kézzelfogható konkrét tények ismerete mellett vagy előtt az összefüggések, a törvényszerűségek ismerete terén való jártasság, az értékekben való meggyőződés adhat útmutatót a gazdaság és a politika világában való eligazodásra. A nemzeti és a nemzetközi erőterek együttes ismerete, egymás mellé és egymásba helyezése adhat képzetet és biztonságot, értékekben megfogalmazott alapokat emberek, csoportok, nemzetek, vagy országok helytállására.

Ezeket az összefüggéseket szemlélve és azokon elgondolkodva kísérli meg ez a könyv, vagy inkább gondolatsor és „gondolat-szerkezet” a XXI. század mostani jelenét és a következő évtizedek jövőjét az elmúlt fél évszázad nemzetközi és nemzeti, gazdasági és gazdaságon túli történelmén, intézményrendszerein, hatalmi változásain keresztül bemutatni és megértetni.

Mindezt úgy, hogy fél évszázados mesterséges kitaszítottságunk után (nem valami külső hatalmi kegyből, hanem „eredendő” létjogunkból), a fejlett Európába visszatérve és a globális világban élve mindig megtalálhassuk magunkat és alakítani is képesek legyünk saját nemzeti és egyéni sorsunkat, helyünket .

Budapest, 2002. április

Az „első” előszó megírását követően egy év telt el. Sokan azt mondják: az Egyesült Államok, az Európai Unió, a világ és saját magunk cselekedetei, tettei következtében 2003 korszakváltást jelentett a világ, Európa és Magyarország erőtereiben, jövőjében. Magam úgy vélem: az alapértékek, igazságok, realitások és belső céljaink valójában nem változtak.

Budapest, 2003. június

Práger László

Szemelvények a könyvből

A XXI. SZÁZADBÓL A XXI. SZÁZADBA
Valószínűleg minden évszázad - legalábbis a beköszönte előtti években - a történelem legjelentősebb, korábban soha nem látott új szakaszát jelentő századának tartotta magát.

Nem különbözött mindettől a XXI. század sem, sőt nem egyszerűen csupán század, hanem ezredforduló lévén is az új, nagy szakasz, a történelmi lépték érzése és büszkesége még erősebb volt a XX. század végén a következő évezredet váró emberekben.

E büszkeséget, és e büszkeségben a tudás hatalmának érzését csak kis mértékben és rövid ideig homályosította el a későn felfedezett valóság: a XX. század embere csak az 1990-es évek legvégén kezdett gondolkodni (és azután vitatkozni) az új évezred kezdetének dátumáról. És mivel az ennél sokkalta fontosabb kérdésekhez hasonlóan ebben is évekbe került-de legalább létrejött - a konszenzus kialakítása: a világ kétszer lépett át a másodikból a harmadik évezredbe. Először 1999. december 31-én, majd - talán önmagának az ismétlés lehetőségét keresve - a 2000. december 31.-ről 2001. január 1.-re virradó éjszaka.

Gyorsuló idő
……………
Az egyes századok helye, történelmi szerepe, fontossága aligha összehasonlítható: minden ember, család, nemzet, ország számára az általa megélt, az előtte lévő évek és évtizedek jelentik a legfontosabbat, a létet és a létezést. Egyben azonban valószínűleg különbözik a korábbiaktól a most kezdődött évszázad: hallatlan mértékben felgyorsult az idő. Ami korábban a gazdaságban, a társadalomban, a technikai fejlődésben, a tudományban, a világban és történelmében évtizedek, vagy évszázadok során ment végbe, az mostanra a számítógépek, az Internet, az információs társadalom korában hónapokra, napokra, néha percekre sűrűsödött össze.

Mindennek következménye: ha fizikai felépítésében, testében, testének működésében a XXI. század embere csaknem azonos a korábbi századok emberével, alapvetően másnak kell lennie a világ felgyorsult eseményeihez való alkalmazkodásban, a gazdaságban és a gazdaságon túli területeken, ha meg akarja találni vagy tartani a maga, vagy családja által kivívott, megszerzett helyét a versenytől, a harctól, a pozíciókért való küzdelemtől átitatott világban.

De a „XXI. század emberéről” beszélni végső soron a valóságtól való rendkívül nagy mértékű absztrakcióval, elvonatkoztatással lehet csak. A világ 6 milliárd embere fizikai külsejében, megjelenésében nagyon sokféle, különböző, de végső soron mégis ugyanaz. A gazdaságban, a társadalomban, a világban elfoglalt szerepet tekintve azonban a XXI. század a ketté, vagy többfelé szakadt világ kora. Egymás mellett (vagy éppen egymástól nagyon is távol) élnek benne. Nyugat-Európa, az Egyesült Államok, vagy éppen Távol-Kelet leggazdagabbjai sokmilliárdos, vagy tízmilliárdos vagyonnal rendelkezve. A „felső tízezer” tagjai évi több százezer, vagy millió, milliárd dollár jövedelmet költhetnek el, vagy tehetnek bankszámlára, vihetnek a tőzsdére. A másik véglet: Etiópia, Mozambik és több tucat más ország, inkább napi néhány tíz centet, mint egy dollárt a legszükségesebb élelmek formájában elköltő (vagy ahhoz éppen hozzá nem jutó) lakói.

Szegény gazdagok és gazdag szegények?

A XXI. századra való felkészülés, az alkalmazkodás nem ugyanazt jelenti a milliók, vagy milliárdok felett rendelkező vállalat tulajdonosnak, vagy az Afrika, Ázsia eldugott helyén (pontosabban a műholdak néhány centis tárgyakat is felismerő korszakában nagyon is látható - de valójában látni nem akaró - pontján) tengődő embernek. Az egyik az Interneten a tőzsdei árfolyamok alakulását nézi, felkészült szakmai csapatával elemzi és hoz döntést - ha kell a kapcsolódó hatalmi terekkel egyeztetve - vásárlásokról, eladásokról, vállalati fúziókról, vagy szétválásokról, pénzbefektetésekről, vagy pénzkivonásokról. A másik nehezen található árnyékot keres a tikkasztó nap elől, vagy valami durva pokrócot az éjjel hirtelen beköszöntő hideg ellen, élelem után kutat, vagy a messzi, gazdag országokból havonta egyszer elküldött vöröskeresztes segélycsomag sok tíz kilométerre lévő szétosztási helye felé kezdi meg többnapos vándorútját……….

A kettészakított világ különböző térfelein élő emberei számára a felkészülés, az alkalmazkodás, a megfelelés látszólag, az első megközelítésre nagyon is különböző: az egyik esetben gazdasági, a másik esetben inkább természeti. De a XXI. század egyik ráébredése talán éppen az lehet, hogy a két átlag „példa-ember” sorsa, léte és a létbiztonsága végső soron mégis ugyanaz, egy ponton, a világ, vagy a föld egészében találkozó. Mint ahogy összefügg a gazdaság és a gazdaságon túli, az ember által alkotott modern világ és a természeti környezet ellentmondása, vagy harmóniája.

A „hogyan éli meg az ember és az emberiség a XXI. századot?” - kérdés előtt célszerű feltenni először egy másikat: milyen ez a XXI. század, vagy legalábbis milyen annak kezdete. De még ez előtt is: hogyan élte meg az ember a század (vagy az ezred) már említett fordulóját.

A távolság áthidalható?

Az ember néhány évszázaddal ezelőtt saját faluja határát tartotta a föld határainak és a maga tevékenysége terepének, körének. De még hét-nyolc évtizeddel ezelőtt is a szűkebb környezet jelentette az átlagember számára a lét kereteit. Külföldön (főleg a tengeren túl) dolgozva, hosszabb időt töltve döbbentem rá először, hogy nem csupán egyetlen karácsony-est, vagy szilveszter éjféli időpont létezik: más az számomra és más a család több ezer kilométerrel távolabb, Magyarországon élő másik fele számára és megint más a Földön élő hatmilliárd ember különböző helyeken, földrészeken, országokban élő különböző csoportjai számára. Így ünnepli (életében egyszer, azután többször) az ember kétszer a karácsony-estet és koccint kétszer szilveszter éjfélén az újévre, vagy új évszázadra. Ha sorsa, szakmája, élete úgy hozza, így érzi meg közvetlenül a világban lévő távolságokat és a távolságokban az önmaguktól nem mindig természetes (hanem tudatosan megteremtendő) összefüggéseket.

A XXI. század elején, vagy pontosabban 2000. december 31-én az Internetet szerető, vagy legalábbis valamennyire ismerő ember - ha kedve tartotta -, így „tarthatta magát” egy nap 24 órája minden egyes órájában magát egyetlen időpontban 2000. december 31. 24 óra 00 percén, vagy 2001. január elseje 00 óráján, azaz az évezred fordulójának pillanatán.

Egy boldogabb (vagy gyötrelmesebb) XXI. század a boldog, vagy gyötrelmes XX. század után?

Mindezt az ismert Internet portál a LYCOS is megfogalmazta 2000. december 31-én: „ahogy a Föld forog tengelye körül, úgy lép be Keletről Nyugatra egy-egy ország az új évszázadba, vagy az új évezredbe”. ……..

Ausztrália még a 2000-es olimpia sikereinek lázában égett, a Sydney-i híd előtt egy különleges tűzijátékban gyönyörködött, miközben a közeli Bond-i tengerparton megkezdődött az évezred eleji éjjeli party.

A Fülöp-szigetiek géppuskalövésekkel és tűzijátékkal ünnepeltek, egyszerre elfelejtve és felidézve, hogy Manilában kevesebb, mint 24 órával azelőtt egy robbanásban 14 ember vesztette életét és 100 megsérült.

Nem sokkal később Kínát is elérte az ezredforduló: a Nagyfalnál egy számítógéppel vezérelt lézer-show szórakoztatta a tömeget, egy egyetemista pedig 3,5 millió dominó felrakásával, majd egy mozdulattal elindított ledöntésével próbált megdönteni korábbi Guiness-rekordokat. Közben az elnök a népi Kína és Taiwan egyesüléséről beszélt és a Tianonmen téren néhány protestáló emlékeztetett az 1989-es tüntetésekre.

Oroszország - melynek területét 11 időzóna szeli át - a Kurszk-i atommeghajtású tengeralattjáró katasztrófájára emlékezett, majd felejtette el, egy pillanatra a Csecsenföldön folytatott háborúra gondolt és nem sejthette a 2001. szeptember 11-i , a World Trade Center és a Pentagon elleni terrortámadás majdani tényét, miközben Putyin elnök a stabilitás egyre növekvő jeleiről beszélt köszöntőjében.

Dél-Ázsiában a szilveszter egy rövid időre elfeledtette az India és Pakisztán közötti ellentéteket, a Kasmirban folyó harcokat, és hogy Afganisztán - így fogalmaz az ezredforuló-éjjeli Internet-adás - nem szabadul évtizedes polgárháborújától. És ismét idézet az Internet egyik híroldala akkori helyzetértékeléséből: „a Közép-Kelet úgy hagyta el 2000-et, hogy ha gyengén is, de felderengett az arabok és az izraeliek közötti béke”, hogy aztán valójában 2002 közepén már sok száz izraeli és sok ezer palesztin halottja van a terrornak, az anti-terrornak, a háborúnak.

Budapest dunai fényjátékkal ünnepelte a század végét és az új század kezdetét, a millenniumi évet összekötve a XXI. század kezdetével, amelyről a Népszabadság első ünnepek utáni száma „Álomalapítástól ezredköszöntőig” címen adott tudósítást………

A The Economist 2001. május 20-26-ai számának egy teljes oldalas hirdetése. „A BBC tudósítói minden más médiánál több helyen vannak jelen a világban… Több mint 200 ország 167 millió háztartásába viszik a világ bármelyik részén bekövetkezett eseményeket.” Mindez a megdönthetetlennek hitt, de a cikket alig fél évet követően néhány órán belül kétszer megtámadott és porba döntött, a globális világ megdönthetetlenségét és erejét sugalló, a World Trade Center alakját formázó, a BBC-t (is) szimbolizáló képe alatt állt.

Párizs - az említett időpont-vita következtében - az igazi ünnepét az Eiffel toronynál már 1999 végén már megtartotta, de az önfeledt ünneplést egy évvel később is megismételte. Az ezredváltón zöld lézerfény sugara világított Párizs egére…….

A londoni ünnepségek központja (tradicionálisan) a Trafalgar tér volt, New York-ban pedig a Times Squere-en volt a legnagyobb tömeg, bár - ismét híridézet – „akadtak, akik egy lehetséges évezredváltó terroristatámadástól tartottak”.

A Copacabánán a latin-amerikai zene hangja minden mást elnyomott, de a legkomolyabb közgazdászok a pezsgővel magasra emelt öröm pillanatában – azt fokozva – arra gondoltak, hogy az új évezredben a brazil gazdaság ismét visszanyeri régi glóriáját.

A befogadás és az elutasítás tudománya

A század fordulójának napja, ha jellemzi is, de messze nem írja le azt a világot, amelyet a XXI. század eleje jelent és magában hordoz. De leírni nem is könnyű, sőt lehetetlen. Nem csupán az idő gyorsult fel sokszorosára az elmúlt évtizedekben, hanem e felgyorsult idővel annak termékei, „produktumai” is megszámolhatatlanok, szinte áttekinthetetlenek lettek…..

Ebben a világban mindennél fontosabb lett a gyors ítélet, az események, tények, információk rangsorolása, befogadása, vagy elvetése. Kissé sarkítottan úgy is lehet fogalmazni, hogy a XXI. században már-már nagyobb tudás és energia szükséges az információhalmaz-nyomás, az ismeretek szinte követhetetlen tág köre egy részének elhárítására, szelektálására, mint az ismeretek másik – az adott ember, közösség, ország számára fontos – részének birtoklására.

A XXI. század valóságát túlélni, megélni képes, abban „győztes” szerepet elfoglalni tudó ember számára, legalábbis egyformán fontos lett a korhoz kapcsolódó (adott, konkrét területre vonatkozó) „technikai tudás” és a már említett, a világhoz viszonyuló „érzékenység”, az értékítélet: a befogadás és az elutasítás tudománya.

A XXI. század (gazdasági) világának új struktúrája

A gazdaság világának legfontosabb és e századra legmeghatározóbb folyamatai természetesen nem az elmúlt hónapokban, vagy egy-két évben kezdődtek meg, forrásuk a XX. század valamelyik periódusában találhatók.

Azt a kérdést, hogy a gazdaság világában melyik vonulat, új tendencia jelenti a legmeghatározóbb változást, sokféleképpen lehet megválaszolni és a felelet a választ adó megítélésétől, világképétől, bizonyos értelemben szubjektív tényezőktől is függ. Meglátásom szerint a XX. század második felében kialakult és e századunkra legerőteljesebben ható, azt befolyásoló fordulat, hogy az országok versenye, illetve az országok világa mellett kialakult a vállalatok világa, a transznacionális cégek tevékenységének, kapcsolatrendszerének, hatalmának új önálló köre is.

Ország-világok és a vállalat-világ

Az „ország-világokat” tekintve a II. világháborút követő fél évszázadban – napjainkig – az Egyesült Államok egyértelmű és feltartóztathatatlan, a saját maga által létrehozott nemzetközi intézményrendszer által támogatott térnyerése, erejének növekedése jellemző.

Az USA GDP-je a világ össztermékének 1/3-át teszi ki, az egyetlen olyan ország, mely a nagyhatalmi státus feltételeinek mindegyikével (a gazdaság nagysága, a gazdasági fejlettség, a terület nagysága, a népesség magas száma) rendelkezik. 9000 milliárd USD-t kitevő bruttó társadalmi termékének csupán kevesebb, mint felét éri el Japán, körülbelül negyedét Németország, és nyolcadát Nagy-Britannia, Franciaország, vagy Olaszország.

A XXI. század feltörekvő gazdasági (és politikai) hatalma Kína: gazdasági nagysága statisztikailag nehezen felmérhető, de vásárlőerő paritáson számítva már meghaladja Japánét, ha az Egyesült Államokétól még messze el is marad.

Míg a konvencionálisan gondolkodó és cselekvő országok – így az európai nagyhatalmak – csupán országok kereteibe tudják elképzelni a fejlődést, a növekedést (az Európai Unió gondolkodása ezt a konvencionális megközelítést követte), elsősorban az Egyesült Államok legalábbis hasonló erősségű, gazdasági hatalmi körnek tekintette a transznacionális vállalatokat és gazdaságpolitikájával tudatosan erősítette szerepüket.

Jelenleg a világ legértékesebb cégeinek vagyoni értéke az úgynevezett piaci kapitalizáció alapján egyenként több száz milliárd USD-t tesz ki: a General Electric értéke 520, az Intell-é 417, a Cisco Systems-é 395, a Microsoft-é 323 milliárd dollár. E vállalatoknak nemcsak vagyonuk százmilliárd dolláron felüli, hanem a legnagyobbaknak éves forgalma is ezt megközelítő nagyságrendű…….

E vállalatvilágban az amerikaiak meghatározó szerepe egyértelmű. A világ 500 legértékesebb vállalata sorában a Financial Times 2002. május 10.-i listája szerint 238 amerikai és csupán 50 japán, 41 angol, 28 francia és 21 német vállalat szerepel. Mindez azt jelenti, hogy századunk elején egy-egy nagy transznacionális vállalat gazdasági ereje vetekszik egy közepes nagyságú ország gazdasági súlyával………

( A szemelvények vége)

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Tartalomjegyzék
ELŐSZÓ 6
I. RÉSZ 9
A XXI. századból a XXI. századba 10
A. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ IDŐSZAK 25
I. A XXI. század elejének valóságos kezdetei: az új világhatalmi szerkezet kialakulása a II. világháborút követően 25
1. Tervek és elképzelések 1943-1945 között 25
2. A látszólag többpólusú világ és az Egyesült Államok vezető szerepe 26
3. A világ politikai-gazdasági és pénzügyi rendszerének megszervezése az Egyesült Államok irányításával (Növekedés, stabilitás, hatalom, globalizáció) 27
II. Az egész világot átfogó nemzetközi intézményrendszer kialakítás a második világháborút követő néhány évben 29
1. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 29
2. A pénzügyi világ irányításának megszervezése (a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank) 33
3. A kereskedelem liberalizációjának folyamata: a GATT létrehozása 38
4. A Marshall Terv. Az OEEC és az OECD 40
5. A nyugati világ katonai szervezete: a NATO 44
III. A BIPOLÁRIS VILÁG „MÁSIK FELE”: A SZOVJETUNIÓ IRÁNYÍTOTTA VILÁGRENDSZER 46
1. Egy forgatókönyv szerint alakuló kelet-európai történelmi szakasz: a kommunista (szocialista) politikai erőtér létrejötte a Szovjetunió vezetésével 46
2. A kelet-európai gazdasági integráció, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) és a Varsói Szerződés 47
IV. AZ ÖTVENES ÉVEKTŐL A NYOLCVANAS ÉVEK VÉGÉIG. A KÉT VILÁGRENDSZER HARCA 51
1. A kétpólusú világ erőviszonyairól 52
2. A (nyugati) világ által kiépített nemzetközi intézményi erőtér egysége 53
3. A szocialista világ zárt rendszere 54
4. A kétpólusú világ piramisa: a kevés számú vezető és a vezetettek milliárdjai 56
V. A „VÁLLALATVILÁG” LÉTREJÖTTE ÉS MEGERŐSÖDÉSE 59
1. A század vége felé közeledve: a háromszintű hatalmi tér kialakulása. Az országok, a vállalatok, a hatalmi centrumokat birtokló egyének csoportjai 59
B. AZ INTEGRÁCIÓK KIALAKULÁSA: SZÉTVÁLÁSOK ÉS ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSOK 62
1. Az első nyugat-európai integrációs szerveződések: az ESZAK, az EGK és az EURATOM 64
2. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) létrehozása és az Európai Gazdasági Közösségbe való fokozatos beolvadása 66
3. Egyéb Európán kívüli integrációk 67
4. Az integrációk létrejöttének, a nemzetközi intézményrendszer kialakulásának hatása: gyors gazdasági növekedés a fejlett régiókban és erősödő feszültségek a körön kívül 68
DOKUMENTUMOK, TÉNYEK AZ EURÓPAI UNIÓRÓL 71
1. Európai Parlament 71
2. Európai Bizottság 72
3. Miniszterek Tanácsa 72
4. Európai Tanács 73
5. Európai Bíróság 74
6. Számvevőszék 74
7. Gazdasági és Szociális Bizottság 74
8. Régiók Bizottsága 74
C. A VÁLLALATVILÁG 85
1. A nemzetközi intézmények kereteibe illeszkedő integrációk 85
2. A párhuzamos „hármasok”: a nemzetközi intézményrendszer, az integrációk, a vállalatvilág fejlődéstörténete és a belső termelés (GDP), a külkereskedelem, a működőtőke-áramlás 86
3. A vállalatvilág kialakulásáig vezető út a XIX. és a XX. században 89
4. A transznacionális vállalatok világgazdasági túlsúlya napjainkban 95
D. Az Egyesült Államok és az Európai Unió versenye? 101
1. Az Európai Unió keleti bővítése 102
2. A fejlődés céljairól. Növekedés és egyensúly a gazdasági világban és a szélesebb (társadalmi, biológiai) környezetben 103
3. Az amerikai és az európai eszmerendszer eltérései és kapcsolódási pontjai 105
4. Az amerikai és európai előnyökről és hátrányokról a XXI. század elején 109
E. A magyar nemzeti (gazdasági) fejlődés az EU csatlakozás és a globalizált világ kereteiben a XXI. század elején 112
1. A három politikai-gazdasági erőtér összefüggése és különválása 112
2. A rendszerváltás: a tagadás (megvalósult) célja és a részben elmaradt belső építkezés 113
3. Az EU-fória, a nemzeti fejlődés és a globális erők 1989-90-et követően 115
4. A fejlett világból való négy évtizedes kitaszításunk veszteségei 117
5. Visszatérési kísérleteink a fejlett Európába 122
6. A rendszerváltás folyamata 125
7. Létrejöhet-e a nemzeti fejlődés, az európai folyamatok és a globalizált világ érdek- és értékrendjének harmonizációja? 137
8. A kinn és benn egysége 144
II. RÉSZ 145
Helyünk a világban 146
1. Az öt meghatározó „állapotjelző” 147
2. A rész és az egész 147
3. A gazdaság nagysága: a GDP 148
4. A gazdasági fejlettség: az egy főre jutó GDP 150
5. A népességről és az emberi (humán) tényezőkről 151
6. A térről és a területről 152
7. A külgazdaság 154
A. A VILÁGBAN, A VILÁGGAZDASÁGBAN BETÖLTÖTT SZEREPEKRŐL 158
1. Az első megközelítés: a gazdaság nagysága, a GDP 158
2. Túllépés a bruttó szemléleten: a GDP belső szerkezetéről és a nem csupán gazdasági összetevőkről 160
3. Olvasmány: Vissza a történelemben. Az összehasonlíthatatlan összehasonlítása 162
4. Olvasmány: Anglia gazdaságának szerkezetéről a gőzgép felfedezésétől a XX. század elejéig 164
5. Magyarország GDP-jének szerkezeti változásáról a rendszerváltást követő évtizedben. (Hasonló-e az azonos?) 165
6. Egy megengedhető kitérő: a GDP (az egy főre jutó GDP) növekedése és az Európai Unióhoz való közeledés (nemzetközi példák) 172
7. A gazdaságot és a gazdaságon túlmutató jelenségeket összefoglaló mutatók 174
8. A legnagyobb gazdasági erőterek versenye, Magyarország helye az ezredforduló elején 177
B. A GAZDASÁGI FEJLETTSÉG: AZ EGY FŐRE JUTÓ GDP 179
1. A fejlettség fogalmáról: biztosnak tűnő (de egyre szerteágazóbb) statisztikai mutatók és a mögöttes szerkezetek. 179
2. Növekvő különbségek az országok között (Luxemburg, vagy Japán, az USA egy napja és Etiópia egy éve) 180
3. Olvasmány: az első intelligens háztól a több mint egymilliárd ember napi egy dollárjáig 182
4. A szegénység és a gazdagság kibővített (valódi) fogalma. 183
5. A különbségek szintjei, társadalmi- és térszerkezetei: országok, régiók, kisebb közösségek, egyének 184
C. A NÉPESSÉGRŐL, AZ EMBERI (HUMÁN) TÉNYEZŐKRŐL 193
1. Az emberi lét szerepéről, amely több, mint a közgazdaság „népessége”. 193
2. Az ember „szerepéről” a gazdasági és azon túli világban 193
3. Elméletek a népesedésről 194
4. Olvasmány: A XX. század végéhez közeledve: új, összetettebb, a materialista értékeken, fejlődésen és tévutakon túllépő gondolkodás kezdetei (a „római” és az azt követő világmodellek) 195
5. A gazdasági növekedés és a népesség növekedésének versenye 199
6. Eltérő tendenciák: túlnépesedés és „fogyás” 199
7. Olvasmány: Magyarország népességének alakulásáról 200
8. Olvasmány: A várható élettartam. A korfa 203
9. A bruttó számokon túlmutató valóság. A világ, a népesség, a gazdálkodó és teljes életét élő ember 206
10. Olvasmány: A Nobel díjasok 210
D. A TERÜLET, A TÉRSZERKEZET ÉS A GAZDASÁG 214
1. A terület és a gazdálkodás. Változó térszerkezetek. Szétválások, függetlenedések és összekapcsolódások, integrációk. 214
2. Olvasmány: Magyarország területének (gazdasági terének) történelmi alakulásáról 217
3. Olvasmány: A föld területének és népességének megoszlása 221
4. A világban betöltött szerep összetevői. A terület és a többi gazdasági, hatalmi tényező összefüggése 222
5. A terület, a térszerkezet (a gazdasági tér) új dimenziói a XX. század végén és a XXI. század elején. Az országok, az országhatárokat feloldó integrációk. A régiók. A vállalatok (határtalan) világa 225
6. Olvasmány: Egy látszólagos kitérő: helyünk a világban 229
7. Olvasmány: Egy újfajta megközelítés és mutató: a területegységre jutó GDP 232
E. A KÜLGAZDASÁG. A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI TÉR. A VILÁG ÉS MAGYARORSZÁG 234
1. Kereskedelem, külkereskedelem, külgazdaság (a külgazdasági tevékenységek tartalmának és fogalmának változásai) 234
2. A külkereskedelem virágkora 235
3. A világkereskedelem és a világtermelés eltérő trendjei 236
4. Változások a külkereskedelem áruszerkezetében 237
5. A határok feloldódása 240
6. A globalizáció: az országvilágok és a vállalatvilágok 240
7. A működőtőke „otthonteremtése” 242
8. A magyar belső piac nemzetközivé válása a XX. század utolsó évtizedében 245
9. Magyarország külgazdasági szerepének változásai: világpiaci térvesztés és térnyerés 246
10. A külgazdasági reorientáció 247
11. A külföldi gazdasági erő térnyerése a belső fejlődés lehetősége 248
KÉT ÖSSZEFOGLALÓ KÉP: A VILÁG A XXI. SZÁZAD ELEJÉN 250
RÖVID ZÁRSZÓ 252
IRODALOMJEGYZÉK 253

UNIÓ KIADÓ
Felelős kiadó: Horváth Béla vezérigazgató
Fedélterv: Práger Péter

Nyomtatható változat