Práger László: A rendszerátváltástól a rendszerváltásig
A gazdasági és a gazdaságon túlnyúló belsõ erõ: a mindennapok összetartó biztonsága

2004. december 18. (6. oldal)

A kórház-privatizáció folytatásának elutasításáról tartott népszavazás csaknem kétharmados igenje és az ország a kettõs állampolgárság kérdésében való teljes megosztottsága a rendszerváltás óta eltelt idõszak és az azt megelõzõ négy évtized hatásainak újbóli átgondolását ismét aktuálissá teszi. A rendszerváltáshoz vezetõ utak, maga az átmenet és a máig terjedõ történések egy jól körülhatárolható, többszereplõs, velünk élõ, de még formálható történelmi vonulat összefüggõ részei.
Két erõtér harca a magyarországi terepen a nyolcvanas években.
A szovjet internacionalista és az amerikai globális erõterek harca a világban és Magyarországon már a 80-as években megkezdõdött, és egyre inkább felerõsödött. A Magyarországon jelen lévõ szovjet-kommunista hatalom kiszorítását az Egyesült Államok vezette globális erõtér képviseletei kezdték meg, miközben Európa gazdasági és politikai hatása csak másodlagos erejû volt.
A sorsfordító folyamatban kiemelt dátum 1982. Kádár Moszkvában és az NSZK-ban tárgyal. A Közös Piac felfüggeszti kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. Magyarország elítéli az izraeli agressziót. Arafat palesztin elnök Budapesten tárgyal. A Nemzetközi Auschwitz Bizottság nálunk tartja ülését. Megkezdik mûködésüket a magántaxik. Az áram díja 25 százalékkal emelkedik. Marjai József miniszterelnök-helyettest májusban Washingtonban fogadja Reagan elnök. Magyarország a Nemzetközi Valutaalap tagja lesz. Június 8-án a KGST 36. ülésszaka Budapesten tanácskozik. Június 23-án az MSZMP KB a gazdaságról tanácskozik. Július 4-én Nixon volt amerikai elnök Budapestre érkezik. Július 7-én Magyarországot felveszik a Világbankba. Szabó István Mephisto címû filmje Oscar-díjat nyer. Magyar–amerikai filozófiai tanácskozás színhelye Budapest. Duray Miklóst lefogják. Puja Frigyes külügyminisztert Rómában fogadja a pápa. Magyar–román történésztalálkozóra kerül sor. Az erdélyi magyar értelmiségieket letartóztatják. December 14-én házkutatásokat tartanak budapesti ellenzékiek lakásán.
A máig ható, akár a decemberi népszavazások belsõ tartalmához való pártviszonyulásokban is tetten érhetõ lényeg: a történések 1982-ben és az évtized során nem zavarosak és nem ellentmondásosak, egy sokszereplõs történelminek nevezhetõ átalakulás zajlik le a világban és Magyarországon. Ebben részt vesznek a nemzetközi és a belsõ erõk, bennük az erõsödõ ellenzék. Néha elkülönül, máskor összemosódik a rendszervédõ, rendszerváltó, a megbízó és a megbízott, a továbbvivõ, átmentõ, a gyarapító, a megtartó, az újraíró, a nemzeti és a nemzetek feletti.
1982-bõl a rendszerváltás évére ugorva a Világbank 1990 májusában egy hitelcsomag folyósítását összegzi. Feltételévé teszi többek között a megfelelõ középtávú gazdasági program végrehajtását. Elvárás egy elfogadható, a megállapított idõrendet követõ privatizációs stratégia kidolgozása és végrehajtása, amely lehetõvé teszi meghatározott vállalatok magánosítását. Meg kell hirdetni az importliberalizációs programot, megfelelõ elõrehaladást kell elérni a támogatások leépítésében. A feltételrendszer része a nagy gazdaságok és vállalatok meghatározott körének felszámolása, az egészségügyi és a nyugdíjrendszer a bank számára elfogadható reformja. A dokumentum dátuma: 1990. május 25. Két nappal elõtte, május 23-án az Országgyûlés elfogadja a kormányprogramot, hivatalba lép a demokratikus rendszerváltozás elsõ szabad koalíciós kormánya. Létrejött az SZDSZ és az MDF közötti pártközi megállapodás, az MSZP erõtere idõlegesen a gazdasági-pénzügyi világba hátralépve izmosodik. A Fidesz a hatalmi körön kívül alakíthatja hosszabb távú jövõképét. Megkezdõdik a külföldi tõke gazdasági, pénzügyi, tulajdoni szerkezetet átalakító, Magyarországot a globális világ számára egyre versenyképesebb részévé formáló beáramlása. Magyarország véglegesen a szabad világ része lesz. Ennek egyik ára az átmenet nélküli meggazdagodás-elszegényedés, az ország gazdasági-érzelmi kettéosztódása, a fizikai megélhetésért, az elveszett és meg nem teremtett biztonságért, az anyagi létért való küzdelem a nemzeti összetartó erõ nélküli Magyarországon. Az újraelosztott és a hosszú távra megszerzett hatalmi terek Mindez mégsem hirtelen fellépõ jelenség. Az Andrew Sarlós kezére bízott Elsõ Magyar Befektetési Alap már évek óta valóságos bázis a hatalmi terek újraelosztására, a nemzetinek besorolt vagy nemzetek feletti vállalkozások-vállalkozók felemelésére, a rendszer(át)váltásra. A privatizációt, a szükséges külföldi tõkebevonást lehetõvé tevõ törvények jó része, a megrajzolt rendszerváltó-pálya bejárásra kész. 1990 januárjában Antall József és az MDF külügyi vezetõje, Jeszenszky Géza, majd márciusban az ideiglenes köztársasági elnök, Szûrös Mátyás is Washingtonban tárgyal. Ezekben a hetekben a hivatalban lévõ miniszterelnök, Németh Miklós Szófiában a KGST 45. tanácsülésén, majd Strasbourgban az Európa Tanács közgyûlésén vesz részt. Horn Gyula külügyminiszternek többek között Moszkvában Sevarnadzéval a szovjet csapatok teljes kivonásáról szóló megállapodás aláírása jut feladatul. A rendszerváltó világtér kettõs kötést hozott létre. A politikai rendszerátváltást, a tulajdonátváltást a tényleges hatalmat gyakorlókkal egyeztethette, miközben erõsítette a rendszerátváltást megvalósítani hivatott erõket is. A deklarált politikai hatalom 1990-ben négy évre a rendszerváltás képviseleti körének jutott. A rendszerváltást szintén elõkészítõ korábbi hatalmi tér néhány évre a felszíni politika hátterébe lépve hallatlan mértékben tovább erõsíthette a nyugati erõvonalakkal összekötött gazdasági, pénzügyi hatalmát. Nem eredeti tõkefelhalmozódásról, hanem a történelmi Magyarországon az évszázadok vagy éppen a kommunista uralom négy évtizede alatt sok-sok tízmillió magyar állampolgár által megtermelt vagyon, a pénzügyi-gazdasági tér újraelosztásáról van szó. A felszíni politikai parlamenti hatalom újraosztható, a mögöttes gazdasági-pénzügyi terek uralása hosszú távú.
A tagadás fordulata, a nemzeti fejlõdési pálya elfelejtett jövõje.
A rendszerváltás döntõen a tagadás rendszerváltása volt, amelyben minden pozitív változásnak számított, amely a szovjet rendszerhez köthetõ struktúra látszólagos vagy tényleges lerombolását jelentette. Ezt (a hazai ellenzéki mozgalom szerepe és szerepeltetése mellett) csak az Egyesült Államok által vezetett globális hatalmi tér tudta végrehajtani. Ily módon nemcsak a szabadság, hanem maga a nemzetté válás, a nemzeti fejlõdés fogalma is a döntõen a globális erõtér által irányított átalakulások tartalmával azonosult. Így estek egybe a felszínen, aztán a mélybe ágyazva a jól megtervezett, globális világhatalmi célok az újnak és sajátnak hitt rendszerváltó eszmékkel. Gyors nyitás, liberalizáció következett be a belsõ gazdaságban, a külkereskedelemben, a tulajdonviszonyokban, de az értékrendek világában is. E folyamatot járva Magyarország a rendszerváltáskor úgy lépett a Szovjetunió vezette (nemzetek felettivé tett) internacionalista világból egy másik, szabad vagy szabadnak hitt (globális) világba, hogy lényegében egy történelmi pillanatra sem vált önmagává. Nem teremtette meg saját belsõ nemzeti létét, a gazdasági, a kulturális, a történelmi összetartozás tudatát és mindennapi biztonságát, gazdasági és gazdaságon túli erõterét. Nem sikerült kellõen megerõsítenie a belsõ vállalati, gazdasági erõket, az ennek alapján kialakuló népi és polgári réteget. A politika mindemellett sokszor az alig létezõ polgársághoz szólt, elfeledve a tömegeket (ma divatos kifejezéssel: az embereket), valamiféleképpen a társadalom fölé emelve magát és egyúttal csaknem elveszítve a nemzetet, a társadalmat. Az ország valóságos versenyképessége:
a gazdasági és az azon túli kohézió
A rendszerváltást követõen a magyar belsõ tér nemzetközi tér lett. Mindez nem káros, sõt elõnyös, ha a megtelepedett külsõ erõtér elfogadja új otthona értékeit, kellõen hozzájárul annak növeléséhez, ha nemcsak a maga felé való hasonulást követeli meg, hanem a befogadók világának része lesz. A nemzeti felzárkózás nemcsak a gazdaságban maradt torzó, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az oktatás is végletesen leszakadt a világtól. A nyolcvanas évek végén elõkészített folyamatok a kilencvenes évek közepén érnek valósággá. Az 1995–1997 közötti három évre a rendszerváltást követõ több mint egy évtized külföldi privatizációs vagyonszerzésének csaknem kétharmada jut. 1998–99 fordulóján a legszegényebb népességtized részesedése az ország öszszes jövedelmébõl már csak egytizede a felsõ decilisének.
A nemzet feloldódásának veszélyeire, a generációkra kiható változtatásokra csak az új század fordulója táján döbbent rá az ország. Pitti Zoltán a MeH számára 2001-ben írt tanulmánya szerint ekkor a magyarországi vállalatok bruttó árbevételének több mint ötven százaléka, az export nyolcvan százalék feletti része már a részben vagy teljesen külföldi kézben lévõ társaságoktól származott, miközben a munkaerõ mintegy harmadát foglalkoztatták. Ám a Széchenyi-tervben egy olyan új, nemzeti, saját versenyképességünket megteremtõ program is megfogalmazódott, amely az európai uniós harmonizációhoz, a globális világgal való viszonyhoz szükségszerûen kapcsolódva a nemzet minden részesének, generációjának élhetõ jövõt és lehetõséget kívánt nyújtani. A mindennapok életen át tartó belsõ biztonsága
A feladatok és célok ma sem mások. Olyan gazdaság kell, amely piaci módon, versenyképesen mûködik, de olyan ország megteremtése a cél, ahol nem válik piaci termékké a kultúra, az oktatás, a tudomány, az egészségügy, az idõskori és a mindenkori lét, végsõ soron maga az ember. Az állam gondoskodó állam mindazon polgáraival szemben, akik magukról is gondoskodnak. Az elszakított Széchenyi-tervre támaszkodva kialakítható az új nemzeti terv, amelyben az állam nemcsak figyelemmel kíséri, hanem a saját maga teljesítményéhez kapcsolódva támogatja is polgárait az élet legfontosabb pontjain. Jelképesen, majd a valóságban is létrejöhet egyfajta, a magyar nemzethez való tartozást jelentõ „nemzeti tagsági részjegy”, a megtermelt nemzeti vagyonból való (lehívható) részesedés biztonsága, a saját egyéni teljesítménytõl is függõ részesedés lehetõsége a teljes élet során. Az élethosszig tartó tanulás új európai szlogenjéhez megnövekedett erõvel csatlakozhat az élethosszig tartó értelmes, gazdag, élhetõ élet célja. Az ország, a benne élõ emberek mindennapi és hosszú távon megtartható gazdasági érdekközössége, érzelmi, értékrendbeli, gazdasági kohéziója hozza létre az erõs nemzetet, amely az egyes ember, a család mellett áll a születéskor, az óvodába kerüléskor, az iskolába, majd a felsõoktatásba lépéskor, a tanulmányok befejezése után a munkavállalás vagy a vállalkozás elindítása idején. A boldog és a nehéz élethelyzetekben: a házasságkötéskor, lakásépítésnél, az elsõ gyerekek megszületésekor vagy éppen a munkahely elvesztésénél, a vállalkozás gondjainál, betegség esetén, az újrakezdések szakaszaiban, a nyugdíjazásnál és azután, az élet végén.
Elvétett és újra megtalált célok
Az Európai Unió is egyre inkább újraértékeli 2000 márciusi lisszaboni döntéseit, amikor a hruscsovi Szovjetuniót idézve a tartalmak és a realitások vizsgálata nélkül az Egyesült Államok tíz éven belüli utolérését és túlhaladását tûzte ki célul. Versenyt és utolérést, meghaladást hirdetett az internetek világában, a gépkocsik, a számítógépek, az elektronikus átviteli rendszerek bruttó számában, az információs társadalom célrendszerében. Nem vette észre, és nem fogta fel, hogy az amerikai nép egységessé váló történelme, közössé váló kultúrája, egységes pénzneme, határok nélküli, már a globális világrend részévé váló országa, határokon túlnyúló vállalatbirodalmai, a láthatatlan (de sokszor idézett) nemzetközi közösségben deklarált irányító szerepe, az egységes döntések, az egységes intézményrendszeri struktúra nem váltható ki egyszerûen Schengennel, az euróövezettel, a nemzetek felettiség túlhajtásával, mert Európa történelme és történeti, de egyben aktuális ereje, jövõje is más. Berend T. Iván, az Egyesült Államokban élõ korábbi magyar akadémiai elnök írása alapján a világ kézzelfogható bruttó gazdasági teljesítményénél mintegy tízszeresen nagyobb a világ hatalmi tereit elosztó spekulatív tõke mértéke. Világosan látható, hogy Magyarország megosztott politikai erõterei milyen pályákat foglalnak el. Vagy (a felszínen akár nemzeti érdekeket hangsúlyozva) tudatosan csatlakoznak a hatalmat biztosító érdekpályákhoz, vagy – sokszor erõsen strukturált belsõ erõterükkel is megküzdve – megkísérlik megfogalmazni, majd lehetõséget kapva megvalósítani a világ és Európa egészében elhelyezett modern nemzeti fejlõdést. Amikor – Heller Ágnest idézve – az EU-csatlakozással egy birodalom részévé válunk, akkor a ketté (de nem két egyenlõ részre) osztott ország, nemzet gyengülése, majd végelgyengülése elkerülhetetlen. Az anyagi erõsödést, a belsõ kötõdést a mindennapok és a hosszabb távú jövõ tudatosan megteremtett, egymással megosztott biztonsága adhatja majd meg. Ez pedig a századfordulón megkezdett, majd megtört utak átgondolt újrafolytatását jelenti.

A szerzõ közgazdász, tanszékvezetõ egyetemi tanár